"Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni."

Mark Twain

 

2. 3. Perry, Tasmina: Viszlát, mennyország! (2010)
Apuci lányai (2008)
Ulpius-ház

 

Igen, tudom, tudom. Ha egy könyv borítóján az szerepel, hogy "Hatalom. Titok. Szenvedély. Szex.", akkor azt a könyvet NEM szabad elolvasni. :)

De valljuk be magunknak, néha azért van hozzá hangulatunk. Néha igenis érdekel, hogy a mostani életem, amiben semmilyen kapcsolatban nem állok a felső tízezerrel, hogyan nézhetne ki, ha a szüleim nem pedagógusként próbálnák már 35 éve "jobbá, okosabbá, tisztességesebbé" tenni a nebulókat.

 

Ezek a könyvek arra is jók, hogy rájöjjünk, pont elég nekünk ennyi ebből a világból.

Mindkét könyvet ugyanaz az írónő írta, és igen friss regények, vagyis abszolút a napi problémák és témák jelennek meg bennük. Már ha valakinek az a problémája, hogy a saját kis szigetén hogyan igyon sokat, vagy hogy épp válságban van a kapcsolata Hollywood egyik ünnepelt színészével.

 

Őszintén bevallom, ezekkel nem tudtam azonosulni. A másik zavaró tényező az volt benne, hogy pl. az Apuci lányaiban mind a 4 gyermek csinos, szép és még okos is. Ilyen nincs. Ez tapasztalat. Az Élet ezeket a tulajdonságokat nem osztogatja ugyanolyan arányban, mindenkinek. Főleg, ha testvérekről van szó. Épp ettől lesz változatos és szépséges a testvérek kapcsolata. Az egyik mindig szebb, a másik mindig okosabb, a harmadiknak jobb a humorérzéke, esetleg érzékenyebb a világ dolgai felé. És kizárt, hogy mindegyik a csúcsra érjen a szakmáját tekintve. Bár valószínűleg itt jön be a képbe a nagy vagyon, amivel el lehet érni, hogy valaki sikeres legyen.

 

De hogy valami jót is mondjak a könyvekről. Végre nem 200 oldal az egész, és nem akkora betűkkel van írva, hogy egy vak is könnyedén elolvassa 30 méteres távolságból. Sokáig olvastam, tetszett, hogy nem 1 napos könyv. Kikapcsolt, néha elgondolkodtató volt, néha izgalmas.

 

Megkaptam a következő adagot, amit el kell dugnom a család elől hiszen ezeknek a borítóján is ez szerepel: "Botrány. Hírnév. Csillogás. Vágy". :)

 

 

1. Réz András: Köldök

Ulpius-ház, 2009
287 oldal
kemény kötés

 

Már gyerekkorom óta rajongok Réz András írásaiért és úgy mindenért, aminek köze van hozzá. Szegény apum enyhén meglepődött, mikor 13 évesen közöltem vele, hogy első szülötte mégsem közgazdásznak akar menni, ahogy azt már 8 évesen kitaláltam, hanem filmesztétának. Láttam rajta, ahogy végigcikázik az enyhén elfogult buksijában, hogy ebből tehetséges és okos gyerekből egy nincstelen, szegény filmesztéta lesz.

Szóval leültetett és szépen átrágtuk a dolgokat, hogy mik lehetnek ennek a döntésemnek a pozitív és negatív oldalai. Semmiről sem próbált lebeszélni, egyszerűen csak logikusan érvelt, miközben azt hajtogatta, hogy nyugodtan legyek filmesztéta, de előtte szerezzek valami „értelmes” diplomát is. Nos, nem lettem filmesztéta (bár ki tudja…), diplomákat szereztem, és Réz Andrást a mai napig imádom.

 

Egy jó barátom adta kölcsön a könyvét (természetesen kifizettük a jogdíjakat, lásd a könyvben), hogy ezt el kell olvasnom. Majd röviden elmesélte miről szól. Hogy benne van minden, amiről mi is nap mint nap beszélünk, hogy tökéletesen leírja azt, amitől rettegünk és láthatóvá válik hogy semmi sem fog változni addig, amíg mi nem változtatunk. De lehet már ehhez is késő…

 

A könyv leírása:

Réz András az Orr után újra regényt írt. Emberek, párok, családok történetét, amely tényleg a köldök körül forog. Hiszen a köldök magában foglalja a születést, a kapcsolatot, de a test középpontját is. Benne van az érintés, az érzékiség élménye. A Köldök igazi kérdése az, hogy mi tart össze embereket: a szerelem, a szeretet, a megszokás, a szex, az érdek, a magánytól való félelem? A regény első fele olyasmiről mesél, ami lehetett volna, a második fele pedig arról, ami akár még meg is történhet. Volt jobb, lesz rosszabb – ez a regény egyik szereplőjének kedvenc szófordulata is. És találgatjuk, mi lesz velünk, a világgal. Réz András is ezt teszi. A regény misztikus szála pedig egyenesen arra keresi a választ, mi tartja össze a világot. De bárhogy forduljon is a sorsuk, a Köldök hősei nem adják fel. Amíg képesek vagyunk megérinteni egymást, van remény.

 

A leírás szép, bár nekem ennél jóval többet adott ez a könyv.

A ’80-as években kezdődik, amit már csak abból kifolyólag is a legjobb évtizednek tartok, mert én is ekkor születtem. Azt hiszem, ennyi elfogultság még belefér részemről. Nyugodt évtizednek indult, aztán jött a nagy változás…és azóta valahogy semmi sem lett jobb.

Politizálni nem fogok, nem értek hozzá és nem is ez a lényeg.

A lényeg az, amit mindannyian érzünk és látunk, hogy egyre inkább elmegyünk egymás mellett, hogy vannak ígéretek minden irányból, de ezek mindig csak ígéretek maradnak, hogy egyre kevesebb ember olvas, pedig a mai fiataloknak óriási szüksége lenne egy jó könyvre, amit véleményem szerint leginkább a szülőknek kellene a kezükbe adnia, hogy jó és szükséges dolog a technika, de sose felejtkezzünk meg az emberről.

Talán szerencsés vagyok, hogy az én barátaimat nem úgy hívják, hogy öldöklőhuszár1321, hogy ha elszomorodok, csak egy telefonomba kerül és máris 10 ember vesz körül és iszogat és danonászik velem, hogy számomra nem csak a nagyváros létezik, hanem a vidék is, ahová el lehet menekülni, hogy engem igenis bosszant, amikor a buszon az iskolások nem adják át a helyüket az idősebbeknek és hogy olyan ember lettem, akinek fontosak az érintések.

A könyv olvasása alatt többször nevettem, de sokszor sírtam is. És néha csak döbbentem próbáltam elképzelni azt a jövőt, ami lehet, hogy nemsokára a miénk lesz. Remélem nem.

Megértem a végét is, de azért kicsit bosszant, hogy vége lett. Így ha kérhetek valamit Réz Andrástól, akkor az az lenne, hogy folytassa! Köszönöm.

 

Ui: úgy látszik, hogy a köldökszösz több háztartásban is ismert, nem csak nálunk.