"Mindig van rá esély, hogy a hölgy alkoholfogyasztása és rossz ítélőképessége romantikus estét eredményez."

Agymenők

 

2. Aranyhaj és a nagy gubanc
(Tangled)
2010 - amerikai animációs film - 91 perc

 

Szégyen, nem szégyen, így 30 felé közeledve is imádom a rajzfilmeket. :)

Bár biztosan változik majd a véleményam, ha a saját gyerekeim arra "kényszerítenek", hogy 0-24 óráig - vagy legalábbis akkor, amikor otthon vannak - bugyutábbnál-bugyutább rajzfilmeket nézzek. De addig is bátran válogatok a mozikban és DVD-ken megjelenő rajzfilmek között.

 

Az Aranyhaj történetére akkor figyeltem fel, amikor a kolléganőim gyerekekkel együtt elmentek megnézni és még az anyukák is lelkesen mesélték, hogy van benne 1-2 különösen vicces jelenet. Az már kevésbé tetszett, hogy ezt is 3D-s verzióban "árusítják", mivel szerintem egy 5 éves gyereknek teljesen fölösleges ilyen minőségű trükkökkel jönni.

 

A sztori:

"A királyság legkeresettebb és egyben legsármosabb körözött banditája, Flynn Rider egy titokzatos toronyban próbál menedéket találni üldözői elől, ahol fogságba ejti 21 méteres mágikus aranyhajával a torony lakója, a gyönyörű és bátor Aranyhaj. Flynn felettébb kíváncsi fogvatartója eddig csak a megfelelő alkalomra várt, hogy az éveken át tartó rabságból szabadulhasson, és ez az alkalom, úgy tűnik, eljött. Alkut köt hát a jóképű tolvajjal, így kezdetét veszi egy kalandokkal teli utazás, melyen a furcsa párost elkíséri egy minden bajtól óva intő, túlságosan aggodalmaskodó kaméleon, egy szuperzsaru ló, és a mogorva-goromba kocsmagengszeterek bandája."

 

Meg is lepődtem volna, ha a legnagyobb poénokat nem a "kocsmagengszterek" szolgáltatják. Azóta is napi szinten poénkodunk az egyik legviccesebb jelenettel:

- Jelszó? - kocsmagengszter, aki kizárta a testőröket

- Tessék? - testőr meglepetten

- Nem! - válasz. :)

- Micsoda? Azonnal nyisd ki! - testőr

- Még csak nem is hasonlít!

 

Szerintem be kell rajta pisilni, és csak úgy oda van lökve, semmi cicó.

A többi része pedig kifejezetten kislányoknak készült, ami nem gond, hiszen őket lehet a legjobban "bepalizni" és a film után rávenni, hogy addig üvöltsön anyunak, amíg az Aranyhaj plüssbabát meg nem veszi neki.

 

A leginkább kínos részek - bár ez tutira a korom miatt - az éneklős betétek. Szép, szép, de a hajam kettéáll mikor meghallom, hogy megint danonászva beszél a főhős. Bár teszem hozzá pozitív meglepetésként ért, hogy a ló nem szólalt meg. Csak prüszköl, ahogy az igazi patások teszik és esze ágában sem volt leénekelni nekem a csillagokat is az égről. :)

 

Egynek nem rossz, kicsit kikapcsol, de azért mégis inkább gyerekeknek ajánlanám, mint felnőtteknek. :)

 

 

1. KOJAK sorozat

(1973-1978)

 

Évek óta szenvedek attól, hogy a hazai TV csatornák nem adnak nézhető műsorokat. A filmeket már ezredszerre ismétlik, ezek nagy része 30-40 éves és többségüket már akkor utáltam, mikor 10 évesen először láttam.
Így rászoktunk a sorozatokra (főleg amerikai, nem pedig brazil) melyeket tisztes állampolgárok lévén, igyekszünk DVD-n megvenni.
Múlt héten is betévedtem a DVD „osztályra”, hátha találok valami jó kis filmet leértékelve. És mit látok?

KOJAK

Igen tudom, ez is régi, és igen tudom, milliószor ismételték már, de nekem fülig ért a szám, miközben a kosaramba helyeztem a kincset. Főleg úgy, hogy a teljes első évadot 2000 Ft-ért megkaparintottam. Ráadásul eredeti nyelven, magyar felirattal is nézhető, ami a mi családunkban szinte már elvárás.

Amíg néztem az első részt, végig az járt az eszemben, hogy hiányzik a kezemből a kojak-nyalóka, amit olyan jól ismerünk gyerekkorunkból. Amiért többször is üvöltöttünk a boltban az anyukánknak, hogy a végén persze beadja a derekát és vegyen egy gömb-nyalókát. Igaz, az első részben még nem szerepel, hiszen csak azután lett állandó „társa” nyomozónknak, miután a főhős a való életben leszokott a dohányzásról.

A sorozat 1973 és 1978 között készült, főhőse Theocrates „Theo” Kojak (Telly Savalas), a Dél-Manhattani rendőrkapitányság hadnagya.

Telly Savalas. Egy igazi férfi. Nem igazán jóképű, nem igazán kigyúrt, de mégis talpig pasi. Egy olyan ember, aki ha belép egy ajtón, akkor biztosan minden szempár rászegeződik.
Már a Piszkos tizenkettő című filmben is csodálva bámultam őt (na és persze magát a filmet, ami szintén kötelező), hiszen valljuk be, hálás szerepe volt. Ki is tudná elfelejteni az őrült, nőgyűlölő figuráját, aki miatt majdnem elbukik az egész küldetés?

Még csak az első részt néztem meg, de a védjeggyé vált lazaság és az oda-odaszólogatás már itt is érezhető. Ám ami leginkább szembetűnő volt, az maga a tempó. Nem kapkod, mint egy idegbajos, bedrogozott kamasz, nincsenek hülye aláfestő zenék, nem szédülök a 3. perc végén, ami felüdülés volt a mostani krimisorozatok után. Szeretem, ha látom az arcát annak, aki beszél, ha nem egymásnak háttal kommunikálnak a szereplők, ha olyan bűneseteket látok, ami a valóságban tényleg megtörténhet. Jó, nem mondom, hogy nem mosolyogtam a ruhákon, vagy hogy kicsit nem olyan a színvilág, mint ha már jó párszor kimosták volna, de attól még nagyon szerethető.

 

"Who loves ya, baby?"